Cím: Mielőtt megismertelek
Szerző: Jojo Moyes
Fülszöveg: Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és – pusztán a másik kedvéért – újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Kategóriák: betegség, drámai, fogyatékosság, kortárs, öngyilkosság, romantikus
Pontozás: 10*/10
Megjegyzés: "Azt hiszem, Will kicsit engem is megváltoztatott..."
Első benyomás:
Pontosan úgy kezdtem neki, mint ahogy mindenki más tette volna, miután látta a filmet. Jó pár éve volt ugyan hogy láttam, de azért gondoltam leveszem a polcról és magammal viszem. Azon a napon jó pár
regénnyel a hónom alatt tértem haza, és nem voltam biztos benne, hogy melyikkel kezdjek. Sajnos nem ezzel indítottam, de végre erre is sort kerítettem. Eléggé magába szippantott, már a legeleső oldalaktól fogva a regény. Nem csoda, hiszen egy teljesen átlagos nő a főszereplő, aki teljesen hétköznapi problémákkal küzd.
regénnyel a hónom alatt tértem haza, és nem voltam biztos benne, hogy melyikkel kezdjek. Sajnos nem ezzel indítottam, de végre erre is sort kerítettem. Eléggé magába szippantott, már a legeleső oldalaktól fogva a regény. Nem csoda, hiszen egy teljesen átlagos nő a főszereplő, aki teljesen hétköznapi problémákkal küzd.
A történetről:
Nem a tipikus sémára ráhúzott romantikus regény volt ez. Nem volt életet megváltó első találkozás és ebből adódó "első látásra szerelem". Igazán meg kellett harcoljanak egymás szimpátiájáért, barátságáért és bizalmáért. Nem mintha lett volna más választásuk, elvégre mégiscsak egymás társaságára voltak kényszerítve. Persze végig megnehezítette a dolgot, hogy két teljesen különböző emberről beszélünk. Will szarkasztikus, cinikus és örök búskomorság, míg Lou egy pozitív kis örömgombóc. Hihetetlenül imádtam őket. Mindketten egyedi és teljesen szerethető karakterek, akiket az ember nem tud csak úgy egyik pillanatról a másikra elengedni a könyv végeztével. Nagyon jól felépített és végig élvezhető volt az egész történet. Nem volt erőltetett, túlnyúzott, unalmas vagy esetleg elcsépelt. Minden úgy történt és alakult, ahogyan kellett.
Végkifejlet:
Elégedett vagyok azzal amit ezzel a könyvvel kaptam. Új élmények, új okok arra, hogy egy kicsit elfussák a szememet a könnyek és mégis örömöt leljek az olvasásában. Nehéz szívvel csuktam be a
könyvet az utolsó oldal után, és egy ideig nem is tudtam megszólalni. Azt hiszem, Will kicsit engem is megváltoztatott, el kellett gondolkodnom azon, hogy mégis mit akarok az életemmel kezdeni, mert soha nem tudhatja az ember, a következő napon mi vár rá. Ez a könyv teljesen megérdemli a 10*-est.
könyvet az utolsó oldal után, és egy ideig nem is tudtam megszólalni. Azt hiszem, Will kicsit engem is megváltoztatott, el kellett gondolkodnom azon, hogy mégis mit akarok az életemmel kezdeni, mert soha nem tudhatja az ember, a következő napon mi vár rá. Ez a könyv teljesen megérdemli a 10*-est.
Említésre méltó még: (Pici spoiler)
Hogy én mennyire vágyok egy olyan csíkos harisnyára! A legjobb barátnőm, miután együtt megnéztük a filmet, azt mondta, Lou pontosan olyan mint én. Vidám, kedves, lelkes és ő is divattervező akart lenni. Azt persze még ő sem tudta, hogy titokban én is imádom a harisnyákat, csak önbizalom hiány miatt, soha nem mernék egy kihívóbb darabot felvenni.
Kedves Anna!
VálaszTörlésMost látom ezt a kritikádat a könyvről. Nekem ez lett az egyik kedvencem. Merő vicc, hogy a könyvem polcán ugyan nem pihen. Én kölcsönkértem az egyik kolléganőmtől, akinek mondtam is : " Cseszd meg, tisztára rákattantam! " :D . Egy nap nem tudom hány oldalt olvastam el, egyszerűen magával ragadott a sztori! Ettől függetlenül, majd 1 hónapba telt mire visszaadtam neki a könyvet, úgy összejöttek a dolgok.. :D Szóval én könyvben valahogy jobban szerettem, mint filmben. Nagyon jól játszanak a színészek, minden elismerésem nekik (megj.: imádom párosítás lett! <3) , de a könyv nekem jobban átadja a film kissé olyan elsietett. Persze egy film és egy könyv teljesen más, de akkor is. Így vagyok a Csillagainkban a hibával is. :) Kíváncsi leszek a második rész kritikájára tőled, mert én kissé megriadtam. Azt mondta kolléganőm, hogy neki nem jött be a második rész, így maradtam csak az első olvasása mellett. De a te véleményed is érdekel. ;)
Sok sikert a továbbiakban a bloghoz. :)
xx C.
Kedves Cat!
TörlésÉn is imádtam ezt a könyvet, belopta magát rendesen a szívembe. A filmben tényleg túl gyorsan folynak le a dolgok, a könyvben pedig szép fokozatosan kedvelik meg egymást, de talán azért húz a szívem inkább a film felé, mert ott Lounak és a testvérének jobb a viszonya :D.
Sajnos a második részénél nem tudtam eljutni a könyv végéig. Talán a 150.- ik oldalnál jártam amikor inkább lemondtam róla. Nekem nagyon idegesítő volt ez az élesváltás Louban, meg hogy aztán nem is kezdett végül magával semmit. Persze értem én hogy rossz időszaka van... Egy szó mint száz, nem bírtam, szóval inkább elengedtem. Talán majd később újra nekifogok, amikor majd el tudom olvasni úgy inkább mint egy önálló regény, nem mint egy másik folytatása. Mert úgy talán még elmenne egynek :)).
Köszönöm szépen a kedves szavaidat, igazán feldoptad a napom. ♥
Aruna