Peter Mohlin - Peter Nyström: Az utolsó élet

 Cím: Az utolsó élet

Szerző: Peter Mohlin - Peter Nyström

Fülszöveg: John ​Adderley FBI-ügynök, miután beépült a baltimore-i nigériai maffiába, arra kényszerül, hogy a tanúvédelmi program keretében új életet kezdjen. Saját kérésére a svédországi Karlstadba küldik, a városba, ahol felnőtt, de ahová húsz éve nem tette be a lábát. Új személyazonosságot és munkát is kap: a rendőrség döglött aktákkal foglalkozó csoportjánál kezd dolgozni.

Első esete egy sikeres divatcég örökösnőjének tíz évvel ezelőtti eltűnési ügye. A rendőrség annak idején úgy vélte, hogy a lány – aki a tragikus esemény előtt nem sokkal egy rendkívül különös tetoválást készíttetett – gyilkosság áldozata lett, de a holttestét nem sikerült megtalálniuk.

Csakhogy John ebbe nem nyugszik bele, ugyanis valójában nem csak a nosztalgia hozta vissza szülőhazájába: féltestvére nevét szeretné tisztázni, aki gyanúsított az ügyben. John beleveti magát a nyomozásba, de óvatosnak kell lennie, mert minél több titka tudódik ki, annál nagyobb lesz annak kockázata, hogy a bűnbanda, amely holtan akarja látni, a nyomára akad.

Kategóriák: skandináv krimi

 Pontozás: 10/10, egyértelműen

 Megjegyzés: Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire meg tudnak lepni a skandináv krimik!

Beszéljünk Anne L. Green-ről! (Anne L. Green: Érzéki csábító)

  Ki kell mondanom:

 Úgy érzem, elérkezett az idő, hogy hivatalosan is kijelentsem: NEM az én stílusomnak és ízlésemnek való Anne L. Green írása. Sajnálom, hogy így alakult, mert én tényleg, igazán meg akartam kedvelni a könyveit. Már az Eltitkolt múlt olvasása során is tapasztaltam ezt a fajta nemtetszést, de az Arcátlan csábító teljesen megváltoztatta róla a véleményem. Sajnos a sorozat második részével már más volt a helyzet.

 Anne L. Green: Érzéki csábító

 Ahj, annyira csalódott vagyok! Az előző rész teljesen ott volt a szeren: volt benne akció, egy leheletnyi románc, szuper karakterek. Őszintén, izgatottan tettem a kosaramba a második részt, mert alíg vártam, hogy megtudhassam, hogyan folytatódik Niko és Olivia története. Sajnos, csak a 150. oldalig tudtam olvasni a könyvet. Ennek a legfőbb okai: Niko macsós jelleme teljesen eltűnt, Olivia tökösségével kézenfogva. Rengeteg nyálas és ömlengős klisével találkoztam, amivel nem is lett volna semmi bajom, ha nem erről a két szuper erős egyéniséggel rendelkező karakterről lenne szó. Ettől a párostól egy szolidabb kapcsolatot reméltem. Akkora ugrás volt ez a második rész, és annyira elvesztettem a lelkesedésem... 

  Tehát, nem szeretném ócsárolni, mert biztos vannak, akik kedvelik az írónő stílusát, de sajnos be kellett látnom, hogy nálam nem nyerő az ilyen fajta olvasmány. 

  Az Érzéki csábítóról nem fog érkezni egész bejegyzéses kritika, mert nem gondolom hogy boncolgatnom kéne úgy a témát, hogy rájöttem teljesen ellentmond az én ízlésvilágomnak.

 

 Úgy gondolom, azért majd még a kezembe kerül a kötet, és végigzongorázok rajta, már csak azért is, hogy tényleges esélyt adjak neki, hátha a végére még meggondolom magam.