Cím: Hová tűntél? (Ha maradnék 2.)
Szerző: Gayle Forman
Fülszöveg: Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért.
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezik egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után ami velük történt?
Kategóriák: gyász, ifjúsági, kortárs, romantikus
Pontozás: Hát jóindulatú 6/10
Megjegyzés: Mindenkit kérek ne kövezzen meg, de ez nem az én könyvem, illetve folytatásom volt.
Első benyomás:
Nagyobb értékelést kapott ez a rész, mint a Ha maradnék így el kell ismernem, komoly elvárásaim
voltak vele kapcsolatban. Azt reméltem, hogy na ez majd igazán le fog nyűgözni és a többi...
voltak vele kapcsolatban. Azt reméltem, hogy na ez majd igazán le fog nyűgözni és a többi...
Amikor rájöttem, hogy ez Adam szemszögéből lesz, igazán felcsigázott. Végre a másik elszenvedő szemszögéből szemlélhetjük majd a történet alakulását, ami azért elég izgalmas lehet. Alig bírtam magammal, annyira vártam, hogy kibontakozzon végre előttem a történet.
A történetről:
Egyszerűen nem. Nem erre számítottam. Számomra Adam túl melankólikusra, depresszívre sikerült. Persze megértem hogy ennyire megviselte Mia eltűnése, de nekem tényleg sok volt. Szinte 10 oldalanként legalább el kellett fintorodnom, hogy már megint ilyen. De aztán idővel kezdtem hozzászokni és meg is érteni, hogy ezek mind abból alakultak ki, hogy Adamre annyi minden terhelődött.
Végkifejlet: SPOILERES!!
Az előzőekben nem voltam annyira negatív, de bőbeszédű sem a könyvel kapcsolatban. Na de a vége, tényleg teljesen kiakasztott. Hatalmas arconütés volt, hogy mindössze 2 oldalon keresztül, hirtelen minden megbocsájtódik, minden helyrejön és csak 2 telefonhívásba fájt. És innen minden happy end. Mégis hogy lehet három évnyi szenvedést, felgyűlt haragot és minden egyebet két oldal alatt így félredobni és semmibe venni?? Nekem kicsit ez túl varázserejű szerelemnek tűnt, mintha egy tündérmesében lennénk. Semmit nem tudtak egymás életéről már 3 éve, amit a könyvben Adam gyakran meg is említ, hogy semmit nem tud Miáról, mégis belecsapnak egyből a lecsóba és minden
szuper lesz. Hirtelen már mindent meg tudnak oldani és semmi nem állhat innentől közéjük. Nekem ez a vége elég mesterkéltre sikerült. Egyszerűen nem az én stílusom volt az ilyen "mindent elsöprő szerelem".
szuper lesz. Hirtelen már mindent meg tudnak oldani és semmi nem állhat innentől közéjük. Nekem ez a vége elég mesterkéltre sikerült. Egyszerűen nem az én stílusom volt az ilyen "mindent elsöprő szerelem".
Említésre méltó még:
Tehát, nem kérek megkövezést azoktól, akiknek tetszett a könyv. Tényleg megvan a maga hangulata, kellemes volt az a pár kis visszaemlékezés Adam részéről, és abba is betekintést nyertünk, hogy hogyan változott meg a kapcsolata a banda többi tagjával. Nekem is sokkal inkább a hirtelen jött befejezés szúrta a szemem, a többivel még nem is lett volna bajom, mert mint mondtam Adam hangulatát is meg tudtam szokni.
Természetesen ajánlom az elolvasását, attól mert tőlem csak egy 6-ost kapott, mivel nővérem szavaival élve: "Ha valaminek van folytatása, azt akkor is el kell olvasni, ha mások szerint nem jó. Lehet te leszel a kivétel, aki imádni fogja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése