Előszó: Sebastian Fitzek: A terápia című könyve számomra még mindig a no. 1 könyv a pszichothrillerek világában. Pedig azóta már jó pár könyvön túlvagyok, és nagyon sok benne van a TOP 10-ben, mégis, annak a könyvnek az élményét egyik másik könyv sem tudta megadni nekem. Ezért Sebastian Fitzek mélyen a szívemben él.
Cím: A meghívás
Szerző: Sebastian Fitzek
Moly Link: (Ha esetleg érdekel a fülszöveg): A meghívás
Kategóriák: Pszichothriller
Pontozás: valahol: ★ ★ ★ - ★ ★ ★ ★
Megjegyzés: A moly.hu értékelése eléggé elszomorított.
Első benyomás:
Hatalmas elvárásokkal láttam neki. Elvégre mint korábban említettem, ő volt az az író, aki tényleg olyan "Hűha" élményt okozott nekem, hogy még mindig nem tudtam kiheverni. A terápia című könyve isteni volt, beleszerettem általa az egész pszichothriller kategóriába. Kihagyhatatlan olvasmány, bár érdekes, hogy tényleg a kedvenc könyvem mégsem írtam még róla ide. Egyrészt azért, mert elég régen olvastam és fel kéne frissítenem kicsit az emlékezetem ahhoz, hogy releváns értékelést tudjak írni. Másrészről pedig lehet nagyon elfogult lennék.
Lényegében tehát nagyon vártam már, hogy a kezembe vegyem ezt a könyvet, mert alig vártam, hogy újra átélhessem azt a bizonyos "Hűha" élményt. Amikor viszont nekifogtam, arra gondoltam, talán mégiscsak belenézek a moly értékelésekbe. Hát, eléggé elcsüggesztett és lehangolt amit ott láttam, így már kicsit szkeptikusabban fogtam neki a kötetnek.
A történetről:
El sem tudom mondani, hogy mégis mi a fene történt. Az első 80 oldal erősen untatott, de úgy voltam vele, hogy mint ahogy a skandináv krimiknek is adok időt a kibontakozásra, ezzel a könyvel is teszek egy kivételt. Megalkottam magamnak egy új szabályt, miszerint: legalább egy könyv felét el kell olvasnom ahhoz, hogy eldöntsem, tényleg érdekel-e vagy sem. Tehát mentem tovább az árral, úgysem akadt jobb dolgom. Végül pedig két nap leforgása alatt ki is végeztem az egészet.
Szóval, a történetről: Marla.... hát hol is kezdjem? Marla a főhőse ennek az egész kusza, összevissza, néha érthetetlen történetnek. Elsősorban az édesapja öngyilkos lesz, Marla elszenved egy balesetet ami egész hátralévő életében kísérti, majd pedig meghívást kap egy osztálytalálkozóra. A hegyekben, a semmi közepén. Itt kezdődnek az igazán érthetetlen történések. Nem tudok úgy írni a könyvről, hogy ne spoilerezzek, mert tényleg, annak ellenére, hogy az elején nem érted mi miért történik, mi köze ennek bármihez is, a végén minden értelmet nyer. A "történetről" legyen elég is ennyi, de annyit engedjetek meg, hogy tanácsoljak valamit: légy figyelmes olvasás közben, minden részlet számít.
Végkifejlet:
Na most. Amikor egy írónak, külön kell vagy 20-30 oldalt a könyv végén szentelnie arra, hogy elmagyarázza, mégis mi a fene történt a könyv folyamán, az soha nem jó jel. Számomra olyan érzést keltett, hogy sokat akart az író, túl sok ötlete volt, és mindent is belesűrített ebbe a szerény 288 oldalba. Nem mondom, hogy nem volt érdekes vagy szórakoztató a maga módján, de túl soknak éreztem, és nehéz volt feldolgoznom mindazt, ami a könyv végén arcon vágott. Sokat töröm még a fejem írás közben azon, hogy mégis milyen pontozás illetné meg ezt a könyvet? Elvégre összetett, jól felépített könyv, érdekes szálakkal, nagyon jó történettel. De az én ízlésemnek, ez már azért túlságosan sok volt.
Utószó: Sajnos kicsit csalódott vagyok. Kaptam egy érdekes történetet, az egyszer biztos, de végig olyan érzésem volt, hogy oké oké, jól át volt gondolva, de ez olyan mint a lecsó- mindent is beleteszek amit otthon éppen a hűtőben találok. Bármennyire is akartam szeretni és elájulni tőle, mert na mégiscsak SEBASTIAN FITZEK aki A TERÁPIÁT írta, nem vett le annyira a lábamról. Egyszer mindenképp megéri elolvasni, vagy legalább megpróbálkozni vele, de sajnos számomra ez egy olyan könyv lesz, amit 1 hónap után elfelejtek, és ha valaki mégis az eszembe juttatja, mérges legyek miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése