Peter Mohlin - Peter Nyström: Az utolsó élet

 Cím: Az utolsó élet

Szerző: Peter Mohlin - Peter Nyström

Fülszöveg: John ​Adderley FBI-ügynök, miután beépült a baltimore-i nigériai maffiába, arra kényszerül, hogy a tanúvédelmi program keretében új életet kezdjen. Saját kérésére a svédországi Karlstadba küldik, a városba, ahol felnőtt, de ahová húsz éve nem tette be a lábát. Új személyazonosságot és munkát is kap: a rendőrség döglött aktákkal foglalkozó csoportjánál kezd dolgozni.

Első esete egy sikeres divatcég örökösnőjének tíz évvel ezelőtti eltűnési ügye. A rendőrség annak idején úgy vélte, hogy a lány – aki a tragikus esemény előtt nem sokkal egy rendkívül különös tetoválást készíttetett – gyilkosság áldozata lett, de a holttestét nem sikerült megtalálniuk.

Csakhogy John ebbe nem nyugszik bele, ugyanis valójában nem csak a nosztalgia hozta vissza szülőhazájába: féltestvére nevét szeretné tisztázni, aki gyanúsított az ügyben. John beleveti magát a nyomozásba, de óvatosnak kell lennie, mert minél több titka tudódik ki, annál nagyobb lesz annak kockázata, hogy a bűnbanda, amely holtan akarja látni, a nyomára akad.

Kategóriák: skandináv krimi

 Pontozás: 10/10, egyértelműen

 Megjegyzés: Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire meg tudnak lepni a skandináv krimik!

Első benyomás:

 Előljáróban el kell mondanom, hogy legalább 2-szer fogtam neki a könyv olvasásának, mert valahogy idő közben, elment a kedvem az olvasástól. Meg persze hordozza magával azt a skandináv krimikre jellemző vonást, hogy minden ultra lassan történik, néhol vontatott jelenetekkel van még jobban elhúzva a történet. De most az egyszer tényleg nem ez tántorított el attól, hogy a végére járjak ennek a tragikus halálesetnek, sokkal inkább a szabadidő hiánya okozta a gondot.

 Mindennek ellenére nagyon örülök, hogy másodszorra is a kezembe akadt, és onnantól kezdve nem volt többé megállás.

  Az elején, ugyan még nem annyira izgalmas, de mégis végig fenntartotta az érdeklődésem olvasás közben, amit eddig egy skandináv krimi sem tudott elérni nálam, mivel köztudottan elég türelmetlen vagyok, főleg akkor, ha egy ilyen szaftos történetről van szó.

 Tehát már az elejétől fogva bezsebelt nálam pár jó pontot a könyv, mert teljesen odavoltam a szereplők különböző előzménytörténetétől, amivel kicsivel máris közelebb érezhettem magamhoz minden fontos személyt a könyvből.

 

A történetről:

 Hihetetlenül komplex, de teljesen nyomonkövethető. Egy pillanatra sem lehetett elejteni egyetlen szálat sem, és a végén teljesen összeállt minden. 

 Nem is igazán tudok úgy fogalmazni, hogy ne áruljak el valamit a történetről, de egyszerűen lenyűgözött, hogy ez a két ember milyen precizitással, odafigyeléssel és gondossággal írta meg ezt a történetet, végig az érzéseimmel és a gondolataimmal játszadozva. 

 Minden egyes szereplőt imádtam benne, mert mindegyiknek egy más íze volt, egytől egyig mind egyedi karakterrel rendelkeztek, ami igencsak feldobta az egész történetet. 

 A kedvenc karaktereim ezúttal is vagy meghaltak, vagy valami történt velük, szóval a következő olvasmányomnál megpróbálok nem szimpatizálni senkivel, hogy elkerüljem ezeket a szívfacsaró pillanatokat.

  

  Most pedig pár szó a tényleges történetről: 

 

  Tehát a gazdag családba született Emelienek teljesen meg kellett felelnie a vele kapcsolatban felállított elképzeléseknek. Kitűnő tanulónak kellett lennie, aki teljes mértékben erkölcsös, megbízható és szorgalmas, aki anyucira ütve igazi csodagyerek és természetesen jogos örököse a hatalmas cégnek. Mint ahogy az természetesen várható, Emelie nem tud megfelelni ezeknek a normáknak, sőt később már nem is akar. Talán pont ez is okozza később a vesztét. 

 De mit hagy maga után a halott lány? Egy hihetetlenül furcsa tetoválást, amit szinte mindenki félreértelmezett, egy összetört, depressziós apát, aki próbál helyt állni az életben és játszani a tökéletes férjet, ahogy az elvárják tőle, ennek érdekében pedig kénytelen teljesen elzárni az érzelmeit, és az örök harcos anyát, aki hamar talpra áll, és végzi továbbra is a dolgát, ahogy azt kell. 

 Gondolom mondanom sem kell, mekkora elcseszett egy család is volt az ővéké. Valami nagyon félrecsúszott a szerkezetben, mert attól, hogy mindenki azt mutatta kifelé milyen jól is vannak, egyikőjük sem volt a toppon. Ezt pedig egyikőjük sem beszélte meg senkivel. Kivéve persze Emeliet.

  Ki került az ügyre? Hát persze hogy John, akinek semmi keresnivalója nem lenne ott! Persze ő volt a második kedvenc szereplőm, de azért kellett egy kis idő, hogy ezt kivívja magának nálam. Egy teljesen összezuhant figura, amit persze meg is értek, hiszen nem kis trauma lehetett valakinek a célpontjává válni. Meglepően jó érzéke volt ennek az ügynek a felgöngyölítéséhez, teljesen más nézőpontból sikerült megvizsgálni az egész ügyet. Először talán hátsó szándékok vezérelték, de végül neki is az maradt a fontos, hogy megtalálják az igazi elkövetőt. 

 

Végkifejlet:

 Hidd el nekem, egészen a végéig fogalmad sem lesz róla, hogy ki a fene a tettes. És ezt teljes jóindulatúsággal mondhatom. Ne tippelgess, ne reménykedj semmiben, mert akkorákat fogsz orra bukni, mint én. Még mindig megborzongok kicsit, ha eszembe jut minden, amivel ez az egész történet járt. Remek élményekkel gazdagított az egyszer biztos. 

 

Említésre méltó még:

 

 Ej, ej. Kedves gyilkos uraság, mégis hogy tudtad így leplezni magad? Elbújtál jól a sötétben, majd egyszer csak előugrottál onnan és a frászt hoztad rám. 

 Szép játék volt Peterek, egy élmény volt, várom a következőt.

 Vedd a kezedbe, vidd haza nyugodtan és azonnal csapd is fel az elején, fogj hozzá, mert teljesen megér minden vele eltöltött percet!